Mikor megszülettünk, csak az volt nekünk, amit a szüleinktől kaptunk. Mindent a szüleinktől (és az ő szüleiktől) örököltünk: a szemünk színét, a könyökünk formáját, és hogy majd milyen nagyra nő meg a lábfejünk. Aztán telt az idő, és eltanultuk szüleinktől a nevetésüket, a kézmozdulataikat, a szófordulataikat. Más emberekkel (óvónénikkel, tanítókkal, a család barátaival) is egyre többet találkoztunk, tőlük is újabb dolgokat tanultunk, vettünk át, nem is beszélve kortársainkról. Nagyobb gyerek, fiatal felnőtt korunkban saját véleményünk is lett dolgokról, amit szívesen osztottunk meg fűvel-fával (vagy csak a naplónkkal).
És mire bevételszerző és hitelfelvevő korba léptünk, a fenti módszert követve szépen lassan, komótosan, és gyakorlatilag megingathatatlanul, ám mégis észrevétlenül kialakult bennünk az, hogyan bánunk a pénzzel.
A mai bejegyzés nem lecke: azt kérem, gondolj vissza a gyerekkorodra, és idézd fel, szüleid, nevelőid, testvéreid, a titeket gyakran látogató barátok, rokonok hogyan vélekedtek a pénzről! Ilyenek fontosak, minthogy:
· Ki volt a kenyérkereső a családban? Ha csak egy fő, hogyan viszonyultak egymáshoz a felnőttek (szülők)? Visszagondolva érzed-e azt, hogy a kenyérkereső döntött keresete sorsáról?
· Ki figyelt oda a kiadásokra, kinek a feladata volt számontartani, mennyi pénzetek van, ki fizette a csekkeket (ki tartotta észben, mennyit kell fizetni és figyelt rá, hogy időben bemenjen a postára)?
· Szüleid nagyjából egyformán kerestek?
· Ki döntött egy-egy nagyobb kiadásról (pl színestévé, mosógép, esetleg költözés, nyaraló vásárlása)?
· Veszekedtek-e szüleid a pénz miatt, különösen a költések miatt?
· Ha pénzről beszéltek a szüleid, miről beszéltek? Mi volt szüleid alapvető hozzáállása?
· Hogyan reagáltak a családtagok a fizetésemelésre? Rögtön el lett döntve, mire is megy majd a többlet? Jellemzően elköltöttétek vagy inkább félretettétek?
· Volt a családnak tartaléka? Fontos volt ez a családodban?
· Volt-e a tágabb családban gazdag rokon, akihez lehetett fordulni, ha pénzre volt szükség?
· Kértetek kölcsön, vettetek fel hitelt? Szívesen tettétek, vagy féltetek tőle?
· Adtatok-e kölcsönt rokonoknak, barátoknak? Okozott ez gondot?
· Inkább a te családodat irigyelték az ismerősök, mert jól ment nektek? Vagy jellemzően ti irigyeltetek másokat, mert nektek nem ment jól? (Ha irigylésről nincs szó, akkoris el tudod dönteni, inkább vagyonosak voltak gyerekkorodban a szüleid, vagy éppen ügyesen elintéztetek mindent, mert a szüleid figyeltek a pénz beosztására, vagy éppen hogy nélkülöznetek kellett.)
Most, hogy ezeket a kérdéseket megválaszoltad, lassan lecsapódik benned, hogy milyen pénzügyi környezetben nőttél fel. Hogy tetszik ez a kép?
Most arra kérlek, a saját háztartásodra is nézd végig ezeket a kérdéseket. Vizsgáld meg saját hozzáállásodat ezekhez a kérdésekhez, figyeld meg, TE hogyan állsz a pénzedhez!
Tapasztalatok szerint a mi hozzáállásunk nagyon hasonló a szüleinkéhez, és bizonyos pontokon megerősítjük azt, amit ők belénk neveltek. Ma Magyarországon például a lakosság fele egyáltalán nem vesz fel semmilyen hitelt, mert meg van győződve róla, hogy „a hitel rossz dolog”. Miért? Bizony azért, mert így nőttek fel, és nem azért, mert egyszer már befürödtek vele! Az is tipikus, hogy ha az ügyes anyuka kigazdálkodja gyerekeinek a márkás ruhákat, a gyerek felnőve szintén csupán drága cuccokat hajlandó megvenni magának, és ha nincs elég bevétele, inkább eladósodik. Az a gyerek pedig, akinek a szülei folyton veszekedtek a pénz miatt, könnyen lehet, hogy összeköti a veszekedést a pénzzel, és fél majd belevágni olyan üzletbe, ahol sok pénzt kereshet.
Ezen pár napig gondolkodj, aztán folytatjuk megint közösen – hogy a te gyerekeid biztosan jó pénzügyi kultúrát tanuljanak tőled!
Üdv,
Plain Jane
